Hasznos a gumicsizma a kocsi csomagtartójában :)

Itt voltak a németek (erről egy másik bejegyzésben többet mondok). 

Az utolsó napon 3 program közül lehetett választani. Én a kirándulásra jelentkeztem, lehetett még tennisre, valamint a helyi labdajátékra menni.

Azt láttam, hogy hüüü de mindenki beöltözött turázos cuccba, én meg itt nyomulok a pici kis textil cipőcskémben. Hát nem vagyok gondolat olvasó, nekem a séta alatt az jött le hogy valahol sétálgatunk, nem pedig az hogy el is megyünk valahova túrázni. De nem bántam, amugy is erre jöttem volna, de akkor se lett volna jobb cipőm a ködös esős túrázáshoz. 

Még a busz felszállása előtt támadt az a sanda gyanum, hogy még sem lenne olyan rossz ötlet a kocsim hátuljából kivenni a gumicsizmát és a táskámba elhelyezni, max nem veszem fel. Így hallgassak máskor a megérzéseimre. Annyira jól jött a csizma, hogy a kis textil cipőcském nem élte volna túl ezt a 6km-es kis túrát. Akkora sártengerek voltak, hogy mindenki óvatosan kerülgette én meg tök bátran jó érzéssel tocsoghattam a sárban.

Annyira jó érzés volt!!!! Most már megértem a gyerekeket :D Miért is annyira jó érzés pocsolyákban és saras területeken gázolni gumicsizmával :D mondjuk a gyerekek anélkül is megteszik :)

A hely ahol voltunk (35 km-ra Sannervilletől), Potigny-ból induló kis sétány, mely érint még közeli falukat. Ezt a sétányt kattints rá -> Marie Joly sétánynak hívják. Egy francia párizsi művésznőről nevezték el, aki Normandiába járt erre a környékre. Nem értettem pontosan a francia szöveget, hogy miért volt fontos ez a hely neki. A neten, meg nem találtam semmi infot erről. Bocsi :)

A kiránduló kis helyünk nagyon szép volt. Az előző linken amire ha rákattintottatok láttatok egy térképet, nem egészen azon az úrvonalon mentünk, de ezt ismerte csak a google. Teljesen bent barangoltunk a kiserdőben. Nekem nagyon tetszett, főleg hogy volt egy hangulata a köd miatt :)